A meleg és napos nyár után jobban érezhető a különbség: a tél sötét és hideg. Régen, amikor az emberek még ki voltak szolgáltatva a természet szeszélyeinek, a tél számított az év legveszedelmesebb időszakának. A néphiedelem szerint félelmetes hatalmak, démonok és szellemek harcoltak az életet jelentő fénnyel.

De az ember nem arról híres, hogy csak úgy megadja magát a tél sötét alakjainak. Évszázadok óta ünnepekkel száll szembe a sötétséggel – ezekhez pedig elengedhetetlenül hozzátartozik a sok fény, melegség és vidámság. És úgy tűnik, végre sikerült felülkerekedni a sötétségen. A kertekben lampionok, az utcákon fényláncok, a lesiklópályákon esti világítás, a karácsonyi vásárokon forralt bor, a szobákban központi fűtés, az embereken pehelytoll kabát – a tél sohasem volt ennyire világos és meleg, mint napjainkban.

De a sötét hatalmak még nem adták fel a harcot. Évről évre megpróbálják elrontani a kedvünket, mi pedig évről évre dacolunk velük, koncertekkel, vásárokkal, csendes és zajos ünneplésekkel, versenyekkel és felvonulásokkal. Akármennyire is különböznek egymástól a téli népszokások, mindegyiknek egy a célja: felülkerekedni a hidegen a sötétségen és a halálon.

Advent

Az Advent hagyományosan nyugalmas időszak, amikor – elsősorban lelkileg - a karácsonyra készülünk. De manapság már ez sem olyan nyugodt, mint egykor volt. A karácsonyra való felkészülés része a bevásárlás az ünnepi díszbe öltöztetett üzletekben, forralt bor és sütemény kóstolgatás, ajándékok és a karácsonyfa beszerzése.

A legtöbb lakásban és üzletben adventi koszorút helyeznek el négy gyertyával. A négy adventi vasárnap mindegyikén 1-1 gyertyát gyújtanak, míg a legvégén mind a négy ég. Az adventi koszorú mindössze 150 éves múlttal rendelkezik, a protestáns Észak-Németországból származik.

A gyerekek számára az adventhez szorosan hozzátartozik az adventi naptár. December elseje és 24. között naponta egy ablakot szabad kinyitni. Mindegyik ablak mögött egy kis meglepetés rejtőzik. Vannak olyan községek és városok, ahol nagyméretű adventi naptárt állítanak fel és az ablakok mögül egy-egy festmény bukkan elő. Az adventi naptár hagyománya se tekint túl hosszú múltra vissza. Az első 1904-ben Münchenben készült.

Szent Miklós és a Krampusz

Szent Miklós napja december hatodika. Manapság a Mikulásnak és a legfontosabb kísérőjének, a krampusznak az adventi ünnepek sorában annyira megnőtt a jelentősége, hogy a Mikulás ünnepségek és krampuszfutások már december hatodika előtt megkezdődnek.

A Mikulás hosszú, kalandokban bővelkedő évszázadokon át jutott el hozzánk. „Az öregúr meglepően jól átvészelte 1500 év hányattatásait. Volt része legendás magasztalásban, vallásos áhítatban. Csináltak belőle olcsó vásári giccses árut, pedagógiai tanmesék főszereplőjét, népi hőst és közönséges reklámtárgyat: és mindezek dacára még mindig létezik” írta Dr. Manfred Becker-Huberti teológus.

Mindmáig tisztázatlan, hogy Szent Miklós alakja a kis-ázsiai Myra városának püspökére vezethető-e vissza, aki feltehetőleg a 4. század előtt élt, vagy Pinora püspökéra, a 6. századból. A már életében jótettei miatt nagy tiszteletnek örvendő két méltóság alakja az idők során annyira összefonódott a hozzájuk fűződő számtalan legenda következtében, hogy kettejük alakját ma már nem lehet elválasztani egymástól.

Az egyik legenda szerint Miklós megmentette három hadvezér életét és megjelent a Konstantinápolyi császár álmában. A keleti egyház az apostolokéval azonos rangra emelte. Tisztelete a nyugati egyházban legkésőbb a 8. századra tehető. A 12. századból származik az a legenda, miszerint Miklós feltámasztott három meggyilkolt gyermeket és ezért a gyermekek védőszentjének nyilvánították. Egy további legenda három szegény leány története, akiknek ablakán járom aranygolyót dobott be, hogy apjuk tisztességgel kiházasíthassa őket. Ebből alakult ki a 15. században az a szokás, hogy a gyerekek adománytálat fabrikáltak, amire a szent rátehette ajándékát. Mára egy csizma váltotta fel a tányért, amit december ötödikén tesznek ki az ajtó elé és hatodikán reggel – remélhetőleg jól megtöltve – hoznak be.

Az ellenreformáció idején kezdte a Mikulás otthonukban is felkeresni a gyerekeket, hogy vallásosságuk felől érdeklődjön. A jók ajándékot kaptak, a szófogadatlanokat virgáccsal fenyegette, vagy azzal, hogy zsákba dugja és elviszi őket. Ettől fogva a Mikulás már nemcsak jóságos és ajándékokat osztogató védelmező alak, félelmetes tulajdonságokkal is felruházták.

A gonosz vonásoktól azonban hamar „megtisztították” a szentet és bűntető szerepét a krampusz vette át. A feketébe öltözött, gyermekeket rémisztgető alak ekkor állt a szent Mikulás szolgálatába és kíséri azóta is, bármerre jár.

A 19. században Szent Miklós, a keresztény sokat vesztett jelentőségéből. Teljesen világfi figurák vették át a helyét, így a büntető Mikulás a „Struwwelpeter”-ben, vagy a „Tél úr”, aki Oroszországban a „jégapó” nevet kapta, Észak-Amerikában pedig télapónak hívják. Jó pár éve Európába is visszatért a télapó és itt is a jókedv, az ajándékok és a karácsonyi bevásárlás szimbóluma. A gyerekek továbbra is tiszteletben tartják a jóságos Mikulást, érkezését lampionos felvonulásokkal és mikulás ünnepségek keretében kisebb ajándékok átadásával ünneplik.

A Mikulás kísérőjének, a krampusznak külön krampuszfutásokkal hódolnak. És ahogy az ördögi figura neve is jelzi, ezek kicsit durvára is sikerülhetnek.

Karácsony

December 25. nagyon régóta ünnep, eredete valószínűleg a római naptár szerinti téli napfordulóra vezethető vissza, amikor a napot ünnepelték.

Liberius pápa 354-ben december 25-ét nevezte ki Krisztus születése napjának. De még évszázadokba telt, amíg az egész világ elismerte és méltón ünnepelte ezt a napot. Német nyelvterületem csak 813-ban fogadták el hivatalosan. A német kifejezés „Weihnachten” egy 1170-ben írt szövegben bukkant fel feltehetőleg először. Jelentése „szentelt éjszakák”.

Manapság a december 24-én este kezdődő karácsonyi ünnepnapokat családi körben és rokonlátogatással szokás tölteni. De karácsonykor gondolnak a bibliai szent család megpróbáltatásokkal teli menedék keresésére is. Ezért fogadnak be a családok gyakran egyedülállókat vagy utazókat, így különösen szép lehet az ünnep.

A karácsony fontos része a fa, az ajándékok, a sütemények és az éjféli mise. A karácsonyfa állítás hagyomány a 16. századra nyúlik vissza. Zöld tűleveleivel azt jelképezi, hogy a tél nem tudja teljesen kioltani az életet. Gyertyákkal díszítik, azaz fénnyel, amely ellenáll a sötétségnek.

Szenteste, a december 24-ről 25-re virradó éjszaka egyes helyeken tömjénnel füstölik tele a házat és az istállót, hogy így űzzék el a gonosz szellemeket.

Nem keresztény szokások is előfordulnak, mint például boldogságra és szerelemre vonatkozó jóslások, vagy az ólomöntés. És aki az éjféli mise idején Tirolban egy meztelen férfit lát a háztetőn ülve kaszát élezni, ne gondolja, hogy ez az ember megőrült, csak megpróbálja rávenni az előtte megjelent ördögöt, hogy mostantól ő végezze helyette ezt a munkát.

Zord éjszakák

A december 21-én kezdődő 12 zord éjszaka a tél legveszedelmesebb időszakának számít. Szellemek és démonok kísértenek és a ház körül süvöltő szél vadul kergeti, ami útjába kerül.

Ezen a 12 napon különösen az időjárásra kell odafigyelni, mert a hiedelem úgy tartja, hogy a küszöbön álló év egyes hónapjainak előhírnökei. Ha például a harmadik napon esik az eső, akkor a március igen csapadékos lesz. És ezeknek az éjszakáknak az álmait is érdemes megjegyezni, mert a jövő év megfelelő hónapjában állítólag teljesül az álom.

Szilveszter és újév

Amennyire családias és bensőséges ünnep a karácsony, annyira kifelé forduló társadalmi esemény az újév. Az emberek szilveszteri bálba mennek, partikon találkoznak barátaikkal és szilveszteri illetve újévi koncerteket látogatnak.

Az éjféli tűzijáték a közelmúlt új jelensége. Régi szokás a pisztolyokkal és petárdákkal való durrogtatás.

Különös hagyománynak számít a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertje, amelyet a rádiónak és a televíziónak köszönhetően világszerte több millió ember kísérhet figyelemmel.

Maskarások

A maskarások (Perchten) különféle alakokat öltő démonok, akik a tél kellős közepén kísértenek. Leginkább karácsony és háromkirályok (vízkereszt) között jelennek meg. Eredetileg csupa női alak, akik már az ókorban és a középkorban ellenőriztek illetve büntettek, ha valaki megszegte a társadalmi szabályokat. A 19. századtól elvesztették riasztó voltukat. Azóta a maskarafutásnál a szórakozás dominál.

 Napjainkban férfi maskarások is vannak, ezek a krampuszok, akik itt ismét színre lépnek. Ausztriában nagyon változatosak a maskarás szokások – szép, csúnya és csőrös maskarások garázdálkodnak a falvakban.

A harangozók (Glöckler), a maskarások egyik válfaja. Ezek boszorkánynak, kéményseprőnek, menyasszonynak és vőlegénynek beöltözött figurák, akik a jelmezükhöz erősített harangokkal lármáznak, ahogy csak bírnak. Régen verses rigmusokkal kértek a gazdasszonyoktól kenyeret, kolbászt, gyümölcsöt és pálinkát. Hálájuk jeléül a földeken ugráltak, és minél magasabbra sikerült az ugrás, annál jobban nőtt a len a következő évben.

A harangozófutás (Glöcklerlauf) különös formája alakult ki Salzkammergut néhány településén. A Traunsee körüli helységekben és Bad Ischlben, Lauffenben, Stroblban és St. Wolfgangban a harangozók fehér ruhát és csengettyűs övet viselnek. Fejükön belülről megvilágított sapka van, amelynek alakja rohamsisak, öt- vagy hétágú csillag. A harangozók napjainkban is a szerencse jelképei. A hiedelem úgy tartja, hogy minél több harangozó vonul, annál több szerencsénk lesz a következő évben.

Háromkirályok (vízkereszt)

Január hatodikán a gyerekek napkeleti háromkirályoknak öltözve járnak házról házra. Magukkal viszik az úgynevezett „bethlehemi csillagot”, amely egykor megmutatta nekik az újszülött Jézushoz vezető utat. Minden lakásba becsengetnek, hagyományos dalokat énekelnek, megáldják a házat és jótékony célokra adományt gyűjtenek.

Farsang

A farsang vagy karnevál célja is az, hogy elűzze a tél sötét hatalmait és óriási ricsaj és nevetés közepette felébressze a szunnyadó természetet.

Ilyesmire már a rómaiak és a germánok is gondoltak.

A farsangi kosztümök ötletének tárháza határtalan. A lesikló- és sífutópályák legalább olyan jó színpadnak bizonyulnak a felnőttek és a gyerekek körében, mint az utcák és az üzletek. Hiszen a démonok sem tartják magukat aszfaltozott utakhoz.

Eredetileg csak a férfiak hordhattak álarcot és szállhattak szembe a szellemekkel. A nőket túl gyengének tartották. Velük könnyű dolga lett volna a gonosz hatalmaknak. De mára ez a nézet is alaposan megváltozott.

Böjt

A Húsvétot megelőző 40 napba, a böjt idején, általában nem tartanak táncos rendezvényeket és egyéb szórakoztató összejöveteleket. De legyünk őszinték, még a szerzetesek is tisztában vannak azzal, hogy a böjtnek is megvannak a szép oldalai. Gondoljunk csak a hagyományos böjti sörre. Erre való tekintettel a világiak is hódolhatnak ínyenc élvezeteknek. Így Hamvazószerdán sok étterem heringlakomával (Heringschmaus) várja a vendégeket.

A böjt végét a Húsvét ünnepe jelenti. Ehhez is ősi népszokások fűződnek. A Krisztus előtti időkben a fény sötétség feletti győzelmét ünnepelték ekkor, a kereszténység idején az életet a halállal szemben.