A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei közé tartozik: már az őskőkorszakban éltek itt emberek. A vaskorból a hallstatti kultúra nyomait fedezték fel.

Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is.

Időszámításunk előtt 15-ben rómaiak foglalták el, Augustus császár légiói a Duna vonaláig jutottak előre. A rómaiak megalapították Noricum provinciát.

A népvándorlás hatásásra az 5. századtól kezdve a medencékben szlávok telepedtek le, a Keleti-Alpok vidékét pedig germán törzsek szállták meg. Az Alpok nyugati térségében és a Duna mentén bajorok vagy bajuvárok telepedtek meg.

Nagy Károly idején az egész területet a Frank Birodalomhoz csatolták. A birodalomban a keleti tartományok őrzésére hozták létre az őrgrófságokat, markokat. Ilyen határvédő grófság volt Marchia Orientalis vagy Ostmark is.

A bajorok területe önálló törzsi hercegséggé vált, és a kalandozó magyar seregek támadásainak célpontja. I. (Nagy) Ottó német király Lech-mezei győzelme (955) után szervezték meg az Ostmark határtartományt, Karintia, Stájerország, Krajna őrgrófságokat.

II. Ottó császár (961/73-983) a keleti határvidéket a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A nyugati magyar határ az ennsburgi csatától (907) az Enns folyónál húzódott, a magyarok, a gyepürendszer többszöri szűkítése mellett csak a bécsi medencében rendezkedtek be tartósan, amely kb. I. István haláláig magyar felségterület volt, (de Melk is csak 967-ben került Lipót kezére). A majd' 150 éves magyar fennhatóságra számos helységnév emlékeztet. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom. I. Barbarossa Frigyes császár 1156-ban az őrgrófságot hercegséggé nyílvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.

II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar király egyarán igényt tartott a Babenberg-család területeire, végül IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a vidéket: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot.

A német fejedelmek azonban nem adtak bizalmat Ottokárnak, helyette Habsburg Rudolf gróf kapta a német királyi címet (I. Rudolf, 1273–1291).

A Habsburg Császár címere

II. Ottokár 1278-ban a morvamezei csatában vereséget szenvedett Habsburg Rudolf (1278–1291) és IV. Kun László magyar király egyesült seregeitől, és maga is elesett az ütközetben. E győzelemmel kezdődött a Habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. százdban Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Voralberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok.

1282–1368 Karintia megszerzése, Tirol mint adomány elnyerése, Vorarlberg megvásárlása.

1438–1439 V. Albert az első Habsburg német-római császár.

1477 Miksa herceg és Burgundiai Mária házassága révén uralom alá kerül Németalföld és Burgundia, Hunyadi Mátyás harcai, Bécs elfoglalása (1485).

1491 A Habsburgok egyesítik örökös tartományaikat (Erbländer).

1493–1519 I. Miksa felvirágoztatja az országot. Unokája, V. Károly német-római császár Kasztiliai Johanna révén megszerzi a spanyol trónt, V. Károly öccse, I. Ferdinánd osztrák uralkodó főherceg a cseh, Habsburg Mária (II. Lajos felesége) révén pedig a magyar koronát is (1526 után).

1519–1556 V. Károly német-római császár, spanyol király.

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe

1529 A török haderő sikertelenül ostromolja Bécset (először).

1556 V. Károly lemond, birodalmát kettéosztja: A német királyi, majd német-római császárságot öccsére, I. Ferdinándra hagyja, a spanyol földeket II. Fülöp spanyol királyra.

1576 II. Rudolf ellenreformációja nyomán ismét hódít a római katolikus egyház.

1618–1648 A harmincéves háború. Ausztria hatalmi pozíciója gyengül.

1683 A török haderő sikertelenül ostromolja Bécset (másodszor).

1663–1699 Török elleni háborúk. Montecuccoli győzelme Szentgotthárdnál, Savoyai Jenö (Prinz Eugen von Savoyen) hadvezér győzelmei, I. Lipót uralkodása, 1699 karlócai béke.

1701–1714 A spanyol örökösödési háború, a Bourbonoké a spanyol trón

1713 Pragmatica Sanctio, VI. Károly császár biztosítja a leányági örökösödést és az örökös tartományok oszthatatlanságát

1740–1780 Mária Terézia reformjai, állam-, pénz-, oktatás-, hadügy

1780–1790 II. József reformjai, államnyelv a német, jobbágy- és türelmi rendelet

1797–1814 napóleoni háborúk, II. Ferenc német-római császár leteszi a névleges német-római császári címet, 1812-ig a franciák elleni koalíciók kudarcai, 1814-ben a hatodik koalíció győzelme.

1814–1815 a Bécsi Kongresszuson kialakítják Európa új rendjét, Ausztria a Német Szövetség vezető hatalma lesz, létrehozzák a Szent Szövetség

1848–1849 Ferdinánd császár átadja trónját unokaöccsének, I. Ferenc Józsefnek, a forradalmak leverése orosz segítséggel.

1849–1866 A császár megszilárdítja az abszolutizmus rendszerét, háborús vereségek nyomán lemond itáliai tartományairól, külügyminisztere: Alexander Bach.

1867 Osztrák–magyar kiegyezés, dualista államszövetség, közös uralkodó, az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása.

1914–1918 Merénylet Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen, kitör az I. világháború, 1916 Ferenc József halála, a Monarchia széthullása, I. Károly császár trónfosztása.

1916-ban I. Ferenc József halálakor az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása gyakorlatilag megkezdődött. A császárt követő I. Károly császár 2 évvel később lemondásra kényszerül.

1918. november 12-én az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés kikiáltotta a Osztrák Köztársaság. 1920-ban a Saint-Germainben meghozott béke megtiltja Ausztria egyesülését Németországgal.Új alkotmány adnak ki, melyben az országot szövetségi állammá alakítják.

A kormányzó ÖSP (Osztrák Szociáldemokrata Párt) nem tudott megküzdeni a gazdasági válság nehézségeivel, így az 1930-as években egyre erősödött a nacionalista előretörés. Különösen sok bajt okoztak a Németországból átirányított, és egyre veszedelmesebb ,,hitleristák’’. Megkezdődött az Anschluss (Csatlakozás) gondolat féktelen hirdetése, és az osztrák náci párt előretörése. Engelbert Dolfuss kancellár (1932–34) felfüggesztette az alkotmányt, majd betiltotta a pártokat és fasiszta mintára szövetségi alkotmányt fogadtatott el.

Utódja, Karl Schuschnigg kancellár (1934–1938) nem tudta megőrizni az állam függetlenségét, 1938. március 12-én a német hadsereg bevonult Ausztriába, s másnap Hitler az ún. Anschluss-szal beolvasztotta birodalmába az országot. A nép ünnepelt, szinte kivétel nélkül örömmámorban úszott az egész ország. Ausztria Ostmark néven Németország részévé vált. Az új kancellár Seyss-Inquart lett, aki szívesen segített a Führernek terve végrehajtásához. Hitler természetesen magával rántotta a háborúba Ausztriát is.

Ausztria a II. világháború alatt sok bombakárt szenvedett. Még folytak a harcok az ország területén, amikor 1945-ben az új ideiglenes kormány újra hatályba helyezte a szövetségi alkotmányt. A második világháború befejeztével a győztes nagyhatalmak csapatai elfoglalták és egy évtizeden át megszállva tartották Ausztriát, és négy megszállási övezetre osztották.

1955. április 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszakapta szuverenitását. A szerződés megtiltotta az államnak a Németországgal való gazdasági és politikai egyesülést és a fegyverkezést. Németországot pedig kötelezték, hogy lemondjon minden Ausztriát érintő igényéről. A hadseregek kivonulása után Ausztria örökös semlegességét alkotmányban rögzítették.

1945–1966 között az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt koalíciója vezette az országot. 1955-ben az ENSZ, majd 1960-ban az EFTA tagja lett.

1989-ben Ausztria kérelmezte felvételét az Európai Unióba. 1994-ben a lakosság népszavazással jóváhagyta a csatlakozást. 1995. január 1. óta az Unió tagja.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ausztria