Gyönyörű képeket láttam ma Hallstattról, ezért arra gondoltam, itt a helye a városka történetének is.

Hallstatt Ausztria csöppnyi barokk kisvárosa, melynek neve a kelta hagyományok szerint „a só helye”.

Lakosainak száma, nem csalás, nem ámítás: csupán 1 000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll.

1664-ben ebben a bányában történt az első világon regisztrált sújtólégrobbanás.

A 7000 éve működő sóbánya Kaiserberg nevű része 2002-ben nyílt meg múzeumként. A bányának a Mária Terézia korabeli tárnarendszerét, Johannes Saltzenberger (a Sómen) eredeti tervei alapján, végül ekkor alakították ki múzeumi látványossággá, mely egybeesik a körzet UNESCO világörökség részévé nyilvánításával (a bánya bejáratánál látható Saltzenberger emlékmű a magyar illetőségű Alexander Busch szobrászmester műve).

A múzeum-bánya különböző szintjeit facsúszdák kötik össze.

A római eredetű városban ókortörténeti múzeum is látható.

Hallstattról nevezték el a kelta népek hagyatéka alapján behatárolható régészeti kultúrát.

Hallstatt egy igazi csoda. Salzkammergut legszebb fekvésű települése a Hallstatti-tó partján épült. Alacsony, kőből és fából készült épületek sorakoznak egymás mellett fecskefészek módjára a tavat szegélyező hegyoldalban. Egy épület sincs, mely nem a százéves hagyományok szerint épült volna. Az autókat teljes egészében kitiltották a belvárosból, bár igazából hely sem lenne számukra, mivel a keskeny sikátorok, átjárók és lépcsők csak épp annyira szélések, hogy az emberek elférjenek.

Hosszasan barangolhatunk Hallstatt óvárosában, de akár egy csónakból is megcsodálhatjuk az Unesco védelme alatt álló várost. Az egyik legfontosabb látnivaló a kis gótikus templom, melyhez bizarr történet kapcsolódik. A helyszűke miatt a szomszédos teraszos temetőből tíz évente kiássák a halottak csontjait, és a koponyákat festéssel és az elhunyt nevével díszítve a templomban őrzik.

Nem messze onnan, a muskátliktól roskadozó színes házak között igazi látványosság a vízesés. A település szűk utcáin szerencsére zömmel gyalogosak közlekednek, így zavartalanul élvezhetjük a hegyoldalba épült házak látványát, vagy lenn a tóparton a csónakházakban békésen ringatózó csónakokat.

A Hallstatti Kulturális Örökség Múzeumában értékes tárgyakat tekinthetünk meg, hiszen a település évezredek óta lakott sóbányája miatt is. A „hall” szó annyit tesz a kelta nyelven, hogy „só”, a „statt” pedig az állomást jelenti.

A sóbányához siklóval, majd rövid sétával lehet eljutni. Útközben a Rudolf-toronynál érdemes megállni, teraszáról magunknak is megörökíthetjük mindazt, amit az utazási katalógusok címlapján a leggyakrabban látunk a környékről. A panoráma valóban lenyűgöző. A világ legrégibb sóbányája érdekes kaland, különösen a mélybe csúszdán való lejutás, és a bánya mélyén lévő mozdulatlan tó körbejárása.

1824-ben fedezték fel a felső-ausztriai hallstatti vaskori temetõt. Miután sok emlék elveszett a keltákról a századok során, a régészet lett az európai keltasággal foglalkozó tudomány egyetlen forrása. 1846-tól 1963-ig, a feltárások befejeztéig 1000-2000 sírt tártak fel. A temető i.e. 6-7. századból származik, és a sírok különböző társadalmi osztályokról tanúskodnak.

A Hallstattban eltemetett személyek egy kora vaskori közösségből származtak, akik a közeli kősóbányákban folytatott bányászatból éltek, mivel a kősó akkoriban fontos cserekereskedelmi cikknek számított, mert ez volt az egyetlen tartósítószer. A só a szerves maradványokat is hatékonyan tartósította. A környékbeli bányákban folytatott kutatások ruházatot és eszközöket fedeztek fel, valamint egy ősi bányász a só miatt tökéletesen konzerválódott testét is.

Aki Ausztriában jár, semmiképp se hagyja ki Hallstattot, a sógorok gyönyörű ékszerdobozát!

hallstatt.net